Életünk.com Ezeket is nézd:
A növénytáplálkozás tudománya De Saussure (1767-1845) Sprangel (1787-1859) és mindenekelőtt Liebig (1803-1873) munkásságával kezdődött. Bevezették a talaj és növényelemzést, amikor a periódusos rendszernek ma is ismert legtöbb elemét már felfedezték és a növények gázcseréjéről alapvető törvényeket megismerték. A növények ásványi táplálkozásának elméletét Liebig dolgozta ki és ebből született az első tudományosan megalapozott trágyázástan.
Megfogalmazta a „minimum törvényt”, amely szerint „egy föld termékenysége összefüggésben áll a talajban levő legcsekélyebb mennyiségű alkotórésszel”. Liebig minimumtörvényét fahordóval szokás ábrázolni, amelyből a legalacsonyabb dongán keresztül elcsurog a termés, a termés nagysága a legkisebb mennyiségben jelenlevő tápanyagtól függ. A növények az ásványi tápanyagot meghatározott mennyiségben és arányban igénylik. A növény életfolyamatait megzavarja, ha valamilyen tápanyagból a szükségesnél kevesebbet tud felvenni a talajból, de ugyanúgy zavarólag hat az anyagcsere-folyamatokra ha az egyik-másik tápanyagból túl sokat vesz fel.
Nagy nitrogénadag különösen feltűnő hatást vált ki a növény buja növekedésével. Ilyen egyoldalú trágyázás a termés minőségének rosszabbodását, majd a talaj termékenységének általános csökkenését eredményezi. Az egyes tápanyagok harmonikusan, nem egymagukban, hanem a többivel közösségben hatnak. Csak a tápanyagok együttes hatása ad egészséges, teljes értékű növényt. A tápanyagok harmóniáját megzavarhatja a savanyú talajok túlzott meszezése. Vannak talajok, melyeket időről időre meszezni kell, ezt azonban találomra nem szabad végezni, csak a talaj tényleges mészigényének megfelelően. Talajvizsgáló laboratóriumok ezt gyorsan és pontosan megállapítják. A feleslegben levő mész sok értékes tápanyagot háttérbe szorít, ezek a növények részére kevésbé felvehetők. A mészfelesleg által okozott diszharmóniát helyreállíthatjuk, ha hiányzó tápanyagokkal a kultúrnövény igénye szerint fokozottabban trágyázunk.
