A diófalevél rengeteg esetben sokkal hatásosabb magánál a fa ehető termésénél. A dió a magyarok szent fája, szimbólizálja az erőt, bölcsességet, rengeteg magyar legendában szerepel, a termésén kívül a levelét is elixírként tartották számon, így nem csoda, hogy a régi emberek körében nagy tiszteletnek örvendett. A termés alakja miatt a kozmosz és az emberi agy jelképe.
A dió termésében rengeteg ásványi só és vitamin található, mint például: kálcium, foszfor, vas, magnézium, cink, B6, B9, A és E vitamin. A leveleket júniustól augusztusig szedik egészen addíg, míg a levelek nem kezdenek barnulni, hiszen ekkor van a legtöbb hatóanyag bennük. A diófa leveléből többek között cseranyagokat, flavonoidokat, juglont, hidrojuglont, valamint illóolajat nyerhetünk ki. A száraz, apróra vágott levelekből forrázatot készítenek. Serkenti a vérkeringést és a máj működését vértisztító hatása által. Felhasználása igen sokrétű: salaktalanít, elősegíti az emésztést, tonizál és stimulál. Ajánlatos használni csont és tüdőtbc-re, nyirokrendszeri betegségekre, angolkórra.
Népgyógyászat területén antibiotikus hatása széles körben elismert. Mivel szabályozza az anyagcserét és csökkenti a vércukrot, cukorbetegséget is kezelnek vele. Naponta 1-3 csésze ajánlatos belső kezelésre, azonban 6 hetes kúra után érdemes kihagyni 3-4 hetet. Külsőleg ekcémára, korpára és hajhullásra, mandulagyulladásra, visszérsebekre, szemhéjgyulladásra, fekélyes sebekre, valamint nőgyógyászati problémákra, mint méhgyulladás és fehérfojás használható. Kispárnánk megtömése diófalevéllel nyugodt alvást biztosít. Régi német szokás szerint pedig ha a fehérneműs szekrénybe helyezzük a diófalevelet azok nagy valószínűséggel nem fognak megmolyosodni.